2011. május 28.

MAHALEPI - Μαχαλεπί Λιβανέζικο




Ez a könnyű, nagyon érdekes ízű (nekünk magyaroknak) desszertkrém itt Cipruson a tradicionális ételek, ezesetben édességek közé tartozik.
Szerintem nincs család, ahol ne készítenék, vendégség esetén pedig szinte kötelező.
Nagyon könnyű elkészíteni, és lehet egyben egy nagy tálból kifordítva, vagy kistálakban elkészítve és kifordítva adagonként tálalni.

Én rózsavízzel öntöttem le, de vannak akik a rózsaszörpöt részesítik előnyben, mert az erőteljesebb ízű és látványosabb, hiszen gyönyörű pirosas színű.... én viszont annak az ízét nem tudtam megszokni 11 év alatt sem!:-)
Egyébként van egy másik Mahalepi recept, az csak keményítővel készül és vízzel, na ahhoz inkább elkél a rózsaszirup vagy a mentaszörp, mert annak különben nincs íze.

De most maradjunk ennél a tutinál!:-)
Ez egy nagyobb adag, de lehet felezni, mondjuk 1 liter tejből 6 desszert lesz.

MAHALEPI - Μαχαλεπί Λιβανέζικο

2 l tej
1 1/4 csésze finom kukoricaliszt
1 tk mastica vagy 1 tk vanília
2 dl tejszín
pisztácia

A kicsit(!) meglangyosított tejben simára keverjük a lisztet.
Hozzáadjuk a mastica-t / vaníliát és a tejszínt.
Felforraljuk de csak épp, hogy gyöngyözzön és ahogy sűrűsödik, máris formába, tálba vagy poharakba töltjük.
Jól behűtjük, megszórjuk pisztáciával, majd a hideg sziruppal leöntve tálaljuk.

Szirup:

1,5 csésze cukor
3/4 csésze víz
2-3 tk rózsavíz

A cukorból és a vízből szirupot főzünk.
(Felforraljuk és addif főzzük, amíg a cukor elolvad.)
Hozzákeverjük a rózsavizet és jól behűtjük.


6 megjegyzés:

Iza írta...

Ezt én is kostoltam, és nem nagyon izlett. Azt hiszem én a keményitős variánsat ettem, mert tényleg semmi ize nem volt. Ezt rózsavizzel meg fagyival (vaniliás/rózsás) tálalták.
De ha van egy másik változata is, amit irtál akkor majd kipróbálom amint ódaértünk. Gyorsan le is jegyzetelem.:)
Nekem a rózsaviz pár kostolgatás után izlett.

Kati írta...

Nagyon jól néz ki, igen nekem már pl. a pisztácia íze is furcsa, de azért érdekes lehet. És nagyon tetszenek a szufléformáid.:)

szepyke írta...

A kaja se semmi, de a golgotaviráááááááááááág, Istenem, imádom! De annyira nem marad meg, hogy kb ötöt nyírtam már ki... A világ egyik legszebb növénye szerintem!

Unknown írta...

Ne haragudj hogy nem gasztro témájú a kérdésem, de szeretném megkérdezni, hogy a háttérben látható virágnak mi a neve? Ez futónövény? Csodaszép virágja van!

Latsia írta...

Iza, a keményítős vízzel nekem sem jön be... de ez a tejes nagyon!:-)
Iza, a rózsavíz nekem is, meg a narancsvirágvíz is, de a rózsaszirup.... na az nem!:-)

Kati, minden szokás kérdése, nekem is nehezen ment bizonyos ízek megszokása itt (volt ami nem is ment!), mostmeg aztán túlságosan is bejönnek dolgok.
Amikor először ettem baklavát, azt hittem elusztulok, olyan édes volt... aztán meg annyira megszerettem.
Most meg hogy megint redukáljuk (na nem túlságosan) az édességeket a gyerek miatt... most megint túl édesnek tűnik.:-)

Szepyke, igen, én is nagyon szeretem ezt a virágot, korábban nem ismertem, csak amióta itt lakunk és a blogon egy másik fotónál valaki megírta a nevét.
Ez tk. nem is a miénk, átkúszik a szomszédtól, aminek persze nagyon örülök:-)
Nem úgy, mint mondjuk tavaly, amikor egy kígyó kúszott át.... azt valahogy nem volt kedvem fotózni:-(

Ibolya, most ahogy jöttek a megjegyzések már láthatod is, hogy ez bizony a Golgota virág és igen, kúszónövény.
Gyönyörű a virága, és este azt hiszem becsukódik...
Nagyon igénytelen, ezt onnan tudom, hogy a szomszédunk nem az a kifejetten locsoló típus, és ez Cipruson nem egy előny ha valaki szép kertet akar!:-)
De a virág mégis nyílik, lehet, hogy tőlünk folyik át a víz?:-)))

Ottis írta...

Különleges kis recept, köszönjük!Latsia, kérhetem, hogy a blogom linkjét írd át az újra :) Köszönöm előre is!